Vida Ágnes Magyarország legismertebb babalélektannal foglalkozó szakértője, rendszeresen publikál szaklapokban és tart előadások a témában. A Kismamablogot 2007. augusztusában indította el, azóta évente mintegy 2 millió egyedi látogató olvassa írásait Magyarországról és külföldről egyaránt. Pszichológia és pedagógia szakon végzett és a Boldogságóra program támogatója, így számos alkalommal találkoztunk rendezvényeken, ahol a kismamák, szülők számára a legnehezebben kezelhető problémákra is igyekezett megtalálni a megoldásokat, amelyeket sikerrel alkalmazhatnak a mindennapokban. Legutóbb az első Pozitív Pedagógia és Nevelés konferencia előadójaként köszönthettük.
Nevelésről, boldogságról, aktuális kérdésekről beszélgettünk.
Manapság egyre gyakrabban használjuk a "pozitív" szót jelzőként sok-sok főnév előtt. Mit gondolsz mi hívta életre a pozitív gondolkodást?
Ez egy válasz a mai világ elidegenedett, stresszes, túlpörgött életformájára. Szükséges, hogy a túlfeszített tempó és a sokféle "kell" között felismerjük mindazt, ami valóban boldoggá tesz.
Vannak, akik károsnak tartják a pozitív nevelést. Te mit gondolsz?
Sokan nem értik, mi a különbség a túlzott engedékenység, a mindent megengedő "majomszeretet" és a pozitív gyermeknevelési módszerek között.
Pozitívan nevelni nem azt jelenti, hogy azt csinál a gyerek, amit akar vagy, hogy nem tanítjuk őt meg a rendes viselkedésre, hanem azt, hogy figyelembe vesszük az életkori jellemzőit, a körülményeket, megismerjük őt és a személyiségének megfelelő módszereket választunk.
Azt jelenti, hogy olyan módszerekkel nevelem a gyereket, ahogyan megérti, mit szeretnék tőle (a kisebbek többet értenek meg a tettekből, mimikából, gesztusokból, mint a beszédből) és amik támogatják a szülő-gyermek kapcsolatot, valamint az önismeret fejlődését.
A hagyományos, tekintélyelvű módszerek a legtöbbször erodálják a szülő-gyermek kapcsolatot.
A gyerek idővel nem bízik meg a szüleiben vagy éppen a büntetések miatt elkezdi kijátszani őket. A merev szabályok és az "azért mert azt mondtam"-hozzáállás pedig nem segít a gyereknek az önismeretben, merevvé, bizonytalanná, bátortalanná teszi őt, amit utána felnőttként csak rengeteg önismereti munkával tud helyreállítani.
Egy örök téma, amiről nem lehet eleget beszélni. Mikortól és hogyan használják a gyerekek a "kütyüket"? Káros vagy használ?
A kütyük használatában érdemes figyelembevenni a jelenlegi WHO ajánlást, amelynek az egyik fő szempontja, hogy ne csak önmagában szemléljük ezt a kérdést.
Ne csak tiltsuk vagy engedjük, hanem mellette a gyerek mozogjon eleget, legyen szabad levegőn, játsszon mást is és akkor mellette még lehet helye az életében a kütyüknek is.
1 éves kor alatt semmiképpen nem ajánlott semmilyen képernyő használata (még a háttérben sem), mert a szem fejlődésében komoly elváltozásokat okozhat és túlingerli a babát, ami alvászavarokhoz vezethet. De ezt követően 2-3 éves korig sem feltétlenül fontos, hogy találkozzon velük a gyermek. Ha mégis, akkor csak kis időtartamokra (10-15 perc egyhuzamban) és a szülő felügyelete mellett (mert az ilyen kis gyerekek még az élményeiket a szülő segítségével képesek csak feldolgozni).
Érdemes figyelembevenni azt is, mire is használja a gyerek a kütyüket.
Egészen más a passzív használat, amikor csak mesét néz a gyerek, mint az aktív (pl. kirakózik, ovis tornát néz és utánozza a gyakorlatokat vagy a nagymamával beszélget videóchaten). Bizonyos felhasználási módok (pl. olvasás, fejlesztő játékok, kommunikációra való használat) egyáltalán nem károsak. Amit minden kutatás egyértelműen károsnak ítél meg, az az, ha elalváshoz vagy evés közben nézi a gyerek a kütyüket.
A koronavírus okozta válság alaposan megviseli a családokat, a gyerekeket. Biztosan nincsenek könnyű helyzetben azok, akiknek első gyermekük épp a pandémia alatt született. Van számukra extra tanácsod? Amire különösen oda kell figyelniük?
A legfontosabb, hogy ne azon gondolkodjunk, mit veszítettünk el, hanem azt lássuk meg ebben a helyzetben, amit nyerhetünk vele.
Sok helyre nem lehet elmenni, sok szokásunkat nem folytathatjuk most, de helyette találhatunk más építő, érdekes tevékenységeket, amik az egész család javára válhatnak. Lehet, hogy nincs játszóház vagy nem tudunk fesztiválokra, gyerekprogramokra járni, de többet tudunk kirándulni, együtt játszani, sportolni, új tevékenységeket fedezhetünk fel, amik a gyerekek számára éppen olyan élvezetesek és jó hatásúak, mint a korábbiak.
A társadalom, a szülők, a pedagógusok, gyerekek mind fáradtak mentálisan és nagyon igénybe vették az elmúlt év eseményei. Hamarosan jön a téli szünet. Milyen tippjeid vannak a hasznos, értékes együtt töltött időre?
Sok kirándulás, természetben töltött idő. Kereshetünk érdekes új helyeket akár a közvetlen környezetünkben is, amit felfedezhetünk. A kicsik szívesen gyűjtenek mindenfélét a természetben, amiből otthon barkácsolhatunk, képeket, tárgyakat készíthetünk, a nagyobbak pedig szeretik a kihívásokat, pl. kipróbálhatjuk a geocachinget (kincskeresés a természetben) vagy felkereshetünk érdekességeket (tengerszemek, patakok, vízesések, érdekes formájú sziklák, arborétumok), gyűjthetünk ásványokat, figyelhetünk madarakat, csillagokat, rossz időben pedig kereshetünk új recepteket, amiket a gyerekekkel együtt elkészíthetünk, tarthatunk bábelőadást egymásnak vagy készíthetünk saját társasjátékot, saját szabályokkal, amikkel aztán együtt játszhatunk.
