Ki a pozitív szülő és hogyan lehet valaki azzá?
Manapság egyre több szó esik a pozitív gondolkodásról, a pozitív gyereknevelésről, a pozitív szülőségről. Természetesen ez nemcsak egy divatirányzat, egyfajta új hóbort, hanem tudományos alapokon álló, elméleti tanulmányokkal alátámasztott módszer, amely bárki számára elsajátítható.
Tehát mi is a pozitív szülői nevelés?
A pozitív szülő a gyermek erősségeire összpontosít, nem pedig a gyengeségeit próbálja kijavítani. Ezt erősségalapú szülői magatartásnak is hívjuk.
A pozitív szülői gyökerek Alfred Alder osztrák orvos, pszichiáter, pszichológus, az individuálpszichológia mélylélektani irányzatának megalapítója 1900-as évekbeli munkájából erednek.
Úgy vélte, hogy az embert elsősorban társadalmi késztetések motiválják, és a gyermekeknek valóban szükségük van arra, hogy kapcsolódjanak a körülöttük lévőkhöz.
Manapság a szülők úgy élik a gyermekekkel a mindennapjaikat, hogy azt lesik, hogyan lehetnének gyerekeik még tökéletesebbek, még gyorsabban, jobban fejlődőek. Ha „hibáznak” szinte azonnal javítják, elmondják nekik hogyan kellene azt jól csinálni, jól mondani. Mit is tesznek ilyenkor?
Felhívják a gyerekeik figyelmét arra, hogy mit csinálnak rosszul, mi az, ami korrigálásra szorul.
Tipikus például, hogyha a gyerekek rosszul mondanak egy szót vagy kifejezést, akkor a szülők azonnal kijavítják és elmondják, hogy nem „kanált hanem kanalat”. Ilyenkor célszerű egyszerűen csak helyesen elmondani a szót, de nem felhívni a figyelmet a hibázásra és kijavítani a helytelen szót úgy, hogy azt – helytelenül – újra elismételjük.
A pozitív szülői stílus alapja az erősségekre való fókuszálás. Jelenkori kutatásaink azt mutatják, hogy ez a leghatékonyabb módszer a szülők számára.
Miért koncentrálunk mégis mindig a hibákra?
Ennek egészen egyszerű oka van: a túlélési mechanizmus, ami velünk született. Annak érdekében, hogy megvédjük magunkat és a hozzánk tartozókat arra kell öszpontosítanunk, hogy mi a hiba és azt hogyan javíthatjuk ki. És természetesen ne felejtkezzünk el a korábban már említett társadalmi nyomásról, ami arra késztet minket, hogy állandóan kijavítsuk a gyerekeink viselkedését, a beszédét, a tudását, mindent, hogy inél tökéletesebben illeszkedjen az elvárt kategóriába.
De ha változni akarsz és pozitív szülővé szeretnél válni, akkor íme néhány tanács arra, hogyan kezdj hozzá.
Jutalmazz, de persze ne tárgyak vásárlásával!
A legfontosabb, hogy jutalmazd a pozitív viselkedést, ismerd fel és erősítsd meg, ha gyermeked valamit jól csinál. Minél több ilyen helyzetet veszel észre, minél többször erősíted meg abban, hogy amit tesz vagy mond az jó, annál több ilyen helyzet születik majd.
Amilyen könnyű volt korábban hibát találni benne, „ne tedd oda, ne vidd el, ne játssz vele”, olyan megszokott és hétköznapi lesz a „jól csináltad, egészen rendkívüli, ügyes vagy” kifejezések használata is. Mert mit is érez ilyenkor a gyermek? Hogy amit botladozva, félszegen tesz az jó és hittel, bátorsággal felvértezve vág neki újra. Fejlődik a személyisége, megismeri képességeit, határait, tehetségét és ezekkel a pozitív megerősítésekkel segítjük a kiteljesedését.
Vegyük például a minden szülő számára legismerősebb helyzetet, a gyerek evését vagy alvását. Tegyük a szívünkre a kezünket, hányszor fordul elő, hogy megerősítjük abban, hogy nagyon szépen, nagyon jól evett vagy aludt és hányszor az ellenkezője? Azt hogy jól eszik vagy alszik, hajlamosak vagyunk normálisnak elfogadni, és az attól eltérőről beszélünk csak. Pedig épp fordítva kellene lenni! Minél többször erősítjük meg a pozitív viselkedésben, az annál gyakrabban fog megtörténni vagy gyermekünk legalábbis törekedni fog rá. Hiszen mi másra vágyna jobban mint a szülei dicséretére?
Mi tegyek ha valamit rosszul csinál?
Joggal merül fel a kérdés, hogy rendben, megerősítem, ha valamit jól csinál. Ez talán a könnyebb része a poztív szülővé válásnak. De mit tegyek, ha hibázik, ha nem megfelelően viselkedik?
Mindenekelőtt légy empatikus!
Ennek a képességnek az elsajátítása egyébént sem válik károdra a felnőttekkel való kapcsolatokban sem.
A gyerekek esetében különösen fontos, hogy próbáljuk megérteni az érzéseiket, a helyzetüket.
Gyakorlott anyukák pontosan tudják, hogy a gyerekük „nyűgösségét” vagy „agresszív viselkedését” egyszerűen a fáradtság vagy az éhség okozza és tudják, hogy nem akkor kell a helyes viselkedésre megtanítani a befogadásra képtelen gyereket.
Akkor lefektetni vagy megetetni kell leginkább.
Nagyon jól tud működni az „elterelés” vagy a szituációból való „kivétel” abban az esetben, ha tudjuk, hogy helytelen viselkedés van a láthatáron. Hogy is működik ez?
Ahelyett, hogy kijavítanánk a helytelen viselkedést, megakadályozzuk annak létrejöttét.
Pontosan tudod, hogy a testvérek pillanatokon belül összevesznek azon, hogy ki milyen színnel díszíti a mézeskalácsot? Ne hagyd, hogy eljusson a vitáig a helyzet! Tereld el a figyelmüket egy másik tevékenységgel! Vagy már bőven a vita kirobbanása előtt tisztázd velük a mézeskalácsdíszítés szabályait.
Beszéljétek meg, hogy mikor, ki, melyik színnel díszít majd és ha úgy cslekszenek erősítsd meg őket a pozitív viselkedésükben.
Nagyon örülök, hogy ilyen jól meg tudtatok egyezni! Nagyon jól csináltátok!
Mindig legyen időd meghallgatni!
Rohanó világunkban ez talán az egyik legnehezebb próbatétel a szülők számára, hiszen otthon is akad rengeteg munka, sokszor a munkahelyről is haza kell vinni és amúgyis folyton csörög a telefon....Pedig a pozitív szülővé válás egyik alapfeltétele, hogy legyen időd a gyermeked értő meghallgatására, legyen akárhány éves is. Próbálj vele mindig a saját korának megfelelő szinten beszélni az őt érő problémákról úgy, hogy érezze, valóban az ő gondja, gondolatai fontosak számodra.
A másik iránti figyelem az önbizalom, az önértékelés kialakulása szempontjából is kulcsfontosságú. Azt üzeni fontos vagy nekem. És egy gyermek ez az egyik legfontosabb üzenet.
