Pedagógusként ki ne értené azt a helyzetet, amikor egy vagy több problémás tanuló kerül be egy közösségbe. Természetesen pedagógusként tudjuk, hogy minden bizonnyal ezek a tanulók tele vannak prolémákkal, amelyek túlnőnek rajtuk, amiket nem tudnak megoldani maguktól, felnőtt segítsége nélkül, vagy sokszor éppen a felnőttek okozzák a problémáikat.
Ebben a helyzetben a pedagógus szerepe kiemelten fontos, hiszen nemcsak észre kell vennie, hogy a „rossz tanuló” segítségre szorul, hanem olyan módszereket is kell találnia, amivel bizalmat tud kiépíteni a gyerek egy felnőttel, miközben elég valószínű, hogy éppen a felnőttekben ingott meg a bizalma.
Kommunikálj pozitívan a rossz magatartást tanúsító diákokkal!
A legjobb, ha a pedagógus a délutáni foglalkozások alatt olyan helyzetet teremt, amiben pozitív gondolatokat tud eljuttatni a problémás diákhoz. Fontos, hogy ennek a beszélgetésnek más gyermek vagy felnőtt ne legyen fültanúja annak érdekében, hogy a diák is bizalmas beszélgetésként élje meg. Érdemes ilyenkor az élet legkülönbözőbb területeiről hozni a pozitív példákat, történeteket, beszámolni érzésekről.
Szinte bizonyos, hogy a gyermek az első alkalommal lesajnálóan vagy sehogy sem reagál, de biztosak lehetünk abban, hogy hallja, meghallja, amiket mondunk neki. Eljut hozzá, gondolkozik rajta és fontos pillanatokban eszébe jut majd. Nem változtatják meg azonnal a viselkedését, de a pozitív mondatok hosszú távon fontosak lehetnek.
Tartsd folyamatosan a kapcsolatot!
A nehezebben tanulók vagy a rosszabb magaviseletű tanulók mindig több energiát igényelnek a pedagógus részéről. Sokan kifejezetten igénylik, hogy a tanár többet törődjön vele, mint másokkal. A hatékony tanítás érdekében valóban fontos, hogy a pedagógus akár több időt fordítva, külön foglalkozás, bszélgetés keretében jobban megismerje a gyereket. Így sokkal közelebb került a megértéséhez, hogy tudja, mivel tudja motiválni vagy éppen mi lehet a gát, ami az adott tantárgy megtanulásában akadályozza.
Esetleg egy hozott családi minta:
Jaj kisfiam a matek sose volt a családunk erőssége.
Versek? Micsoda felesleges időtöltés! Nem lesz erre szükséged az életben soha!
árnyékolja a tanulásban rejlő lehetőségeit. Ha a pedagógus jobban megismeri a gyermeket, az fejleszti a kettőjük közötti bizalmi viszonyt is.
Az órát folyamatosan megzavaró, bekiabáló, jelentkezés nélkül megszólaló diákok esete ma már nyugodtan mondhatjuk, hogy szinte mindennapos. Azonban még a gyakori és intenzív fegyelmi problémákkal küzdő serdülők esetében is igaz az, hogyha látják, hogy tanáraik megbízható emberek, akkor kevésbé ellenséges magatartást tanúsítanak velük szembe.
Most vegyünk sorra három elméleti nézőpontot - kötődéselmélet, szociális kognitív elmélet és önrendszer-elmélet – amely segít megmagyarázni, hogy a hallgatók miért viselkednek bizonyos módon az osztályteremben, és hogyan használhatjuk ki velük való kapcsolatunkat a tanulás fokozásához.
A kötődés elmélete
A kötődési elmélet elmagyarázza, hogy a hallgatók hogyan használják fel a felnőttekkel fenntartott pozitív kapcsolataikat tapasztalataik szerzéséhez. Középpontjában az áll, hogy a tanáraikkal szoros kapcsolatban álló diákok „biztonságos bázisnak” tekintik tanárukat, ahonnan felfedezhetik az osztálytermi környezetet. A gyakorlatban az ilyen "biztonságos bázissal" rendelkező hallgatók biztonságban érzik magukat hibázás közben is, és kényelmesebben érzik magukat a tanuláshoz szükséges kihívások elfogadása közben.
Társadalmi kognitív elmélet
A szociális kognitív elmélet azt állítja, hogy a hallgatók készségek széles skáláját fejlesztik ki, egyszerűen csak arra figyelve, hogy mások hogyan hajtják végre ezeket. Így a viselkedés modellezése pozitív és hatékony lehet a tanítás során, amelyekből a diákok megtanulhatják a társadalmi viselkedést és a pozitív kommunikációs készségeket. A szociális kognitív elmélet rávilágít a tanárok visszajelzésének és ösztönzésének fontosságára is a diákok teljesítményével kapcsolatban.
A tanárok példaképként szolgálnak, és interakciók és kapcsolatok révén segítenek szabályozni a diákok viselkedését.
Önrendszer-elmélet
Az önrendszer-elmélet hangsúlyozza a hallgatók motivációjának fontosságát, és ezzel magyarázza a tanár-diák kapcsolat fontosságát. A hallgatók három alapvető pszichológiai szükséglettel - kompetenciával, autonómiával és összetartozással - érkeznek az osztályterembe, amelyek mind kielégíthetők a diákok tanárokkal és a tanulási környezettel való interakcióján keresztül.
A kompetencia, az autonómia és az összetartozás érzetét elősegítő gyakorlatok elősegítik a tanuláshoz és a sikerhez szükséges elkötelezettséget és motivációt.
A kompetencia arra utal, hogy a hallgatónak képesnek kell lennie a tudományos munkára. Az autonómia azt az érzést sugallja, hogy van valamilyen választási lehetősége és képessége döntések meghozatalára. Az összetartozás azt jelenti, hogy a hallgató szociális kapcsolatban áll a tanárokkal és a társaival.
A tanár és a diák közötti pozitív kapcsolat segít a hallgatóknak megfelelni ezeknek az igényeknek. A tanárok visszajelzést adnak a hallgatóknak, támogatják kompetencia érzésüket. Azok a tanárok, akik ismerik diákjaik érdekeit és preferenciáit, és tiszteletben tartják ezeket az egyéni különbségeket, megerősítik a hallgatók autonómiájának kifejlődédét. Azok a tanárok, akik személyes kapcsolatot létesítenek, és pozitív társadalmi interakciókat hoznak létre, kielégítik diákjaik összetartozásával kapcsolatos igényeiket. A hatékony tanár-diák kapcsolat együttesen megerősíti a diákok számára, hogy a tanárok törődnek velük, és támogatják tanulmányi eredményeiket.
Felhasznált irodalom:
https://www.waterford.org/education/teacher-student-relationships/
https://mhsmustang.com/3761/features/teachers-define-what-a-good-student-means-to-them/
https://www.apa.org/education/k12/relationships
