Egy baba érkezése nagy változás egy család életében. Egy kistestvér érkezése talán még ennél is nagyobb változás, hiszen ugyan már az elsőszülöttel megtapasztaltak segítenek a mindennapokban, de már arra is figyelnünk kell, hogy ő hogyan fogadja a kistesó érkezését.
Akármennyire is megfogadjuk, hogy nagyon fogunk figyelni az összes gyerekre, mivel kis újszülöttünk nem önellátó, ezért a család figyelmének nagy része óhatatlanul az újszülött gondozására irányul. Ha nem készülünk fel rá jó előre és nem készítjük fel a család tagjait is erre a nagy változásra, akkor gyakori, hogy az idősebb testvérek nem tudják kezelni ezt a helyzetet és - teljesen érthetően – féltékenységet éreznek az újszülött iránt.
Hogyan készítsük fel a testvéreket?
Mindenekelőtt már a terhesség alatt beszéljünk velük a gyerek érettségi szintjén. A kisebb gyerekek még nem igazán értik a hetek, hónapok megnevezést, ezért próbáljuk másként érzékeltetni velük, hogy még várni kell arra, hogy anya hasából kibújjon a kistesó.
Még ott nőnie kell, és ezzel anya pocakjának is nőnie kell. Így mókázhatunk azzal, hogy rendszeresen mérjük anya pocakját, ami egy ovis számára jobban kifejezi az idő múlását, mintha azt mondjuk neki, hogy 5 hónap múlva kistesója lesz.
Most is igaz, ami általában a gyerekek nevelésével kapcsolatban, hogy hagyjuk, hogy ő kérdezzen tőlünk. Így elkerülhetjük, hogy esetleg nem az ő fejlettségi vagy érdeklődési szintjén osztunk meg vele valamit.
Természetesen egy 5 évest még nem kell minden részletre kiterjedő szexuális felvilágosításban részesíteni ahhoz, hogy megértse, hogy a baba az anyukája óvó-védő közegében, a hasában fejlődik mindaddig, amíg meg nem erősödik annyira, hogy már idekint is jól érezze magát.
Ahhoz, hogy egyáltalán el tudja képzelni majd a kistesót, ha megtehetjük látogassunk meg olyan családot, ahol kisbaba van, hogy megnézhesse, valójában milyen picike és hogy nem igazán lehet vele azonnal focizni az udvaron. De a kisbaba helyes elképzelésében az is segíthet, ha együtt megnézik az ő csecsemőkori videóit, hogy lássa, ő milyen pici volt, miket csinált és miket nem csinált és ez abban is megerősíti, hogy ő is „ugyanígy kezdte” a világot, ahogyan majd a kistesó fogja.
A családot összetartó és talán a legvidámabb játékok egyike a névadás, amit hetekig, hónapokig játszhatnak. Mindenki újabb és újabb neveket hoz és érvel mellette vagy ellene. Engedjük, hogy a testvér vagy testvérek is részt vegyenek ebben a folyamatban, hogy érezzék, nekik úgyanúgy közük van ahhoz a babához, mint a szüleiknek.
Már egészen kicsi korban elvihetjük őket az egyik ultrahang vizsgálatra, ahol nemcsak a szívhangot hallgathatják meg, de megnézheti a pici kezeket és lábacskákat is.
Mindeközben végig figyeljünk arra, hogy az előkészítő szakaszban a nagyobb testvérekre öszpontosítsuk a figyelmünket. A névadás, az ultrahang, a haskörméret méregetése közben is fejezzük ki a szeretetünket irántuk és éreztessük egyértelműen, hogy nagyon fontosak nekünk és érzéseink semmiben sem változnak irántuk a kisbaba megérkezésével.
Persze ahogyan közeledik a szülés arra fel kell őket készítenünk, hogy az édesanyjuk néhány napig nem lesz otthon, de kinek-kinek életkorához mérten erre az időszakra is kiadhatunk babaváró feladatokat.
A kisiskolások készítsék el a baba névtábláját az ajtóra, menjenek el apával babakádat venni vagy szereljék össze a kiságyat. És jóelőre beszéljék meg, hogy kinek mi lesz a feladata a baba gondozásában? Ki tolja a babakocsit, ki segít fürdetni vagy épp öltöztetni. Ha vannak már olvasni tudó testvérek, akkor a meseolvasást is vállalhatja az egyikük, amivel rögtön az ő olvasásgyakorlását is megoldottuk.
Ahogyan a kisbabának, ugyanúgy a testvéreknek, sőt az egész családnak fontos, hogy minél előbb alakítsuk ki a napi rutint. Ebbe a rutinba tegyük bele a csak a nagyobb gyerekkel való foglalkozást is. Ezt kezdetben akkor tehetjük meg, amikor a baba alszik, de nem is az idő hossza a fontos, hanem maga az odafigyelés, a csak vele foglalkozás, a minőségi, együtt töltött idő.
Ahogy a gyermeknevelés minden pontján igaz, most is fontos, hogy biztassuk arra gyermekünket, hogy ossza meg velünk érzéseit, gondolatait. Ha haragszik a babára, akkor azt is, és ne intézzük el annyival, hogy azt mondjuk neki, hogy ilyet nem szabad éreznie. Fordítsunk időt, hogy megkérdezzük, meghallgassuk és megértsük őt az érzéseivel kapcsolatban. Hiszen hatalmas változás az életében egy kistesó érkezése.
