Őszintén a gyerekkori barátságokról
A társas kapcsolatok fontosságáról, és arról hogy az érzelmi intelligencia fejlesztése milyen fontos a gyerekek esetében, nem lehet eleget beszélni. A gyerekkori barátságok nagyon fontosak a gyermek egészséges mentális fejlődéséhez. Ahogyan a felnőttek esetében is nagyon lényeges, hogy milyen mély, értékes emberi kapcsolatokkal veszi körülmagát, a gyerek közérzetére, mentális jóllétére is nagy hatással van, hogy vannak-e társas kapcsolatai. Ezek a kapcsolatok igazi örömforrások, csökkentik a stresszt és pozitív hatással vannak a felnőtt és a gyermek boldogságérzetére, ami jelentősen kihat a fejlődésére.
Óvoda előtt
Vannak nyitott és kevésbé nyitott gyerekek és mindkettőnek van mit tanulnia az óvodában. Addig azonban, míg oda eljut egy gyerek is érdemes figyelni az egyéniségére, a barátkozásaira. Introvertált? Vagy inkább extrovertált típus?
Ha a gyermeked inkább visszahúzódó típus, akkor rendkívül fontos, hogy nem erőltesd rá azt, hogy nagy társaságban sürögjön forogjon és egy zsúfolt játszótéren is jól érezze magát. Valószínűleg sokkal boldogabb lesz, ha egy-két gyerekkel játszik egyszerre, ha először kis csaoportban tanulja meg, hogyan lehet másokkal közös tevékenységet végezni. Természetesen nagyon fontos, hogy segítsük abban, hogy kinyíljon és megérezze, hogy milyen jó csapatban lenni és többen játszani, de valószínűleg neki nem a „mélyvíz” lesz a megoldás. Mindenképpen el kell kerülni a másokhoz való hasonlítgatást, hiszen ez nagy fájdalmat, önértékelési gondokat okozhat.
Nézd a szomszéd Pistike milyen vagányul vezényli le a homokozó gyerekek várépítését!
Mit tanulunk az oviban?
Az első „barátságok” óvodás korban kezdődnek, de általában elmondható, hogy a gyerekek 4-5 éves korukig nem kötnek igazi barátságokat. Rendkívül fontos szerepe van az óvodának a társas kapcsolatok, a közösség megélésében és a szocializációban, de a gyerekek inkább egymás játszótársai.
A barátság az sokkal elmélyültebb kapcsolat, ahol a gyerekek megbízhanak egymásban és próbálnak figyelni egymás érzéseire.
Az óvodapedagógus felelőssége és hatalmas lehetősége, hogy a jövő nemzedékének megmutassa, milyen jó dolog közösségben munkálkodni és a segítségével a gyerekek minél gyakrabban megtapasztalják a segítőkészség, a másikra való odafigyelés, az empátia fontosságát.
„De nehéz az iskolatásta...”
Iskoláskorra fejlődik ki az agy azon része, amely már lehetővé teszi, hogy azonos érdeklődési körű emberek kapcsolódhassanak egymáshoz. Előfordul jócskán olyasmi is, hogy óvodás barátok aztán ugyanabba az általános iskolába mennek tanulni, de nem maradnak barátok, mert egészen eltérő lesz az érdeklődési körük. Ebben az időszakban jelennek meg a gyerekek életében a külön szakkörök, és egyáltalán nem ritka, hogy ott – mivel azonos érdeklődésű gyerekek vannak – erősebb, mélyebb barátságok szövődnek, mint az osztályban, ahol véletlenszerűen összekerült gyerekek vannak.
Ez az a korszak, amikor a fiúk nem ritkán verekedéssel döntik el a helyzeteket, a lányok körében sem ritka az akár napon belüli barátnőváltás. A szülők felelőssége ebben a helyzetben, hogy megértsék, hogy életkori sajátosságról van szó, és ne tekintsék „árulásnak” Katika viselkedését, aki tegnap még a legjobb barátja volt a lányunknak vagy Petit árulónak, aki képes volt egy vita hevében nem a mi Benőnk mellé állni.
Érteni kell, hogy a gyerekek tanulják a közösségben levést, a csoportdinamikát és mindent, ami ezzel jár.
Amit szülőként tehetünk, hogy figyelmesen meghallgatjuk a gyermekünk – valószínűleg – leginkább panaszkodását, együttérzünk vele, de nem nagyítjuk tovább a problémát, majd megpróbálunk együtt megoldási lehetőségeket keresni a helyzetre és elmondani neki, hogy miért jó dolog egy-egy konfliktust megoldani.
Tinédzserek
A tinédzser kor az igaz barátságok nagy korszaka. A legtöbben ebben a korban találják meg azt a barátot, azokat a barátokat, akik aztán egész életükre velük maradnak. De mivel ez ilyen fontos korszak, nyilván ezért a legnehezebb is.
Már kialakulnak az érdeklődési körök, a gyerekek sok tapasztalattal gazdagodtak, tehát látszólag készen állnak a komoly barátságokra. De akkor jönnek azok a fránya hormonok...! A hangulatingadozások, a testükkel való elégedetlenség, az útkeresés nemcsak a felnőtt-serdülő, de a serdülő-serdülő kapcsolatra is hatással vannak. Nem is beszélve arról, hogy bármelyikükkel előfordulhat, hogy olyan barát kerül a közelébe, aki nagyon rossz hatással van rá.
Mit tehetünk ebben a helyzetben?
- Beszélgessünk sokat a tinédzserrel!
- Próbáljuk megérteni mi köti ahhoz az emberhez, ahhoz a baráthoz.
- Tartsuk közel magunkhoz őket, akár hívjuk meg gyakran! Így közelebbről megismerhetjük és még az is lehet, hogy rájövünk, nincs is olyan nagy baj!
Mivel ebben az életorban következhetnek be olyan végzetes események, amelyek egy életre alapvetően határozhatják meg a gyerek sorsát, így ez az az időszak, amire ugyanolyan kiemelten kell figyelnie egy szülőnek, mint akár a csecsemőkorban. Persze nagyon másként.
A gyerekkori barátság nagyon fontos. Olyan szoros kötelék lehet, ami semmihez sem hasonítható.
Éppen nemrég mesélte egy barátom, hogy általános iskola óta van meg a legjobb barátja, és ez akkora előny, olyan szoros kapcsolat, amit már soha senki sem tud „behozni”. Közösen emlékeznek helyekre, érzésekre, akár illatokra is. És ne feledjük! Sohasem az az igaz barát, aki mindig azt mondja, amit hallani akarunk. Az igazi barát kitizál, ha kell, néha nem ért egyet, ha erre van szükségünk és velünk sír, velünk nevet, bármit is hozzon az élet.
