A Pozitív Pedagógia és Nevelés program által a Boldogság Világnapjára szervezett konferencián hallgathattuk meg Prof. Purebl György rendkívül izgalmas előadását. A professzor a Semmelweis Egyetemen, a Magatartástudományi Intézetben dolgozik és nagyon régóta foglalkozik alvással illetve biológiai ritmusokkal. Vele beszélgettünk az alvásról, álomról és egyáltalán arról, hogy jól alszunk-e?
Miért olyan fontos, hogy beszéljünk az alvásról?
Azt talán mindenki tudja, hogy aludni jó, de azt kevésbé, hogy aludni fontos is! Nem véletlen, hogy napjaink 1/3-át alvással töltjük és nagyon fontos szerepet játszik mind a testi, mind pedig a lelki egészség megőrzésében. De nemcsak az alvás, hanem a mögötte álló legfontosabb biológiai mechanizmus is, amit úgy hívunk, hogy bioritmus. Az alvás szempontjából, a napi bioritmusnak van nagy jelentősége. Ezért adták 2017-ben a Nobel díjat.
Régebben ugyanis a bioritmust úgy fogták fel, mint valamiféle ezoterikus dolgot, és kicsit talán közhelyként kezelték. Az orvostudomány egyáltalán nem foglalkozott vele. Azt gondolták, hogy persze van a Nap, meg a Föld, és a 24 órás ritmus az egymáshoz való viszonyukból, és hogy ettől lesz bioritmusa az élőlényeknek, de hogy ez mennyire komoly és mennyire biológiai azt nem nagyon tudták.
1971-ben fedezték fel az úgynevezett óra-géneket – először ecetmuslicában. Ezek olyan gének, amik belülről is diktálják az élőlénynek ezt az alapvetően külső ritmust.
2001-ben felfedezték, hogy az emberben is vannak óra-gének. Mára már pontosan tudjuk, hogy minden élőlényben ketyeg ez a belső óra. Ez a 24 órás ritmus, tehát valójában nem csak csillagászati ritmus, hanem belső, gének által vezényelt biológiai ritmus is. Az összes földi élőlényben ez a ritmus ott ketyeg, és nagyon sok biológiai és pszichológiai folyamatot határoz meg.
Legfőképpen az alvást. Hiszen az alvás a leglátványosabb jele annak, hogy van egy ilyen ritmusunk: nappal fent vagyunk, éjszaka alszunk. Jpbb esetben van még egy olyan része a napunknak, amit alvással tudunk tölteni: ez az ebéd utáni időszak. Az emberiség nagy része alszik ebéd után. Sajnos a mi kultúránkból kikopott.
Az alvást mindig misztikum övezte. Mi is az alvás a tudomány szemében?
Az alvást valóban misztikum övezi. Minden kultúrában sokat foglalkoztak vele és ez nem véletlen. Az életünk egyharmadát öntudatlan állapotban töltjük és ez független attól, hogy milyen kulturális közegben élünk. Sokat kutatták, sokat hittek, gondoltak róla, de még mindig nem tudunk az alvásról eleget.
Van egy pár tény és van egy pár tévhit, amit érdemes azért tisztázni.
Az első nagyon fontos dolog, hogy mi is az az alvás?
Nagyon sokan úgy fogják fel, hogy amikor alszunk, nyugalomba tesszük magunkat. Kicsit úgy, mintha leparkolnánk a kocsit a ház előtt. Az ott éjszaka pihen, nem működik és kell neki, hogy ne működjön. Azt gondolták, hogy az alvás egy ilyen passzív állapot. Ma már tudjuk, hogy ez nagyon nem így van. Az alvás az egy nagyon aktív biológiai folyamat, éppen azért kell magunkat nyugalomba tenni, hogy ezt a nagyon-nagyon aktív folyamatot ne zavarja semmi kívülről, merthogy az alvás létfontosságú. Olyan mintha lezárnánk egy területet, – saját magunkat – azért, hogy senki és semmi ne zavarja, mert nagyon fontos munkálatok vannak bent. Olyan kívülről az alvás, mint egy étterem nyitás előtt, azt látjuk kívülről, hogy zárva van, az utca felől csend, de bent lázas munka folyik. Mert ahhoz, hogy az étterem 12-kor ki tudjon nyitni nagyon nagyon sok mindent kell megtenni. Ezt teszi az alvás alatt a szervezetünk is: lázasan dolgozik azon, hogy ébredéskor és azután is jól tudjon működni.
Máris felmerül a kérdés, hogy hány óra az ideális alvás időtartama?
Azt a zsinórmérték szabályt ismerjük, hogy 8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra szórakozás.
Nézzük meg, hogy ez mennyire igaz! Azt tudjuk, hogy az európai átlag 7,2 óra, az amerikai alacsonyabb az 6,5 óra. De ez átlag, így ebben benne vannak a csecsemők is, akik nagyon sokat alszanak, és benne vannak az alvászavaros emberek is.
Inkább az a kérdés, hogy honnan tudjuk, hogy amennyit alszunk az elég-e nekünk?
A legtöbb felnőtt ember ma Magyarországon 7-7,5 órát alszik és a legtöbbnek ez elég is. De vannak, akiknek 10 órára is szükségük van, és vannak, akiknek 5 óra is elég. Ha elég sok műszerrel mérjük az ember alvását éjszaka, így annyira egyéni mintázatot kapunk, mint amilyen az ujjlenyomat. Úgy is hívjuk ezt a mintázatot „alvás ujjlenyomat”. És éppen annyira alkalmas a személy azonosítására, mint az ujjlenyomata, csak éppenséggel ujjlenyomatot venni egyszerűbb, mint valakit éjszaka egy alváslaborban altatni.
Az alvásunk nagyon egyéni, éppen ezért, sok minden befolyásolja azt, hogy életünknek az adott szakaszában mennyit kell aludnunk.
Befolyásolja a genetika, de befolyásolják az élethelyzetek is. Stresszben, megterheléskor fertőző betegségek esetében többet kell aludnunk éppúgy, mint vizsgaidőszakban, mert a memóriánk működéséhez nagyon nagy szükség van az alvásra.
1.300.000 embert vizsgáltak egy nagy európai vizsgálat során, amelyben megállapították, hogy mind a túl kevés alvás – ami kevesebb, mint 5 óra - mind a túl sok alvás felnőttkorban - ami több mint 10 óra - összefügg az egészség elvesztésével és növeli a halálozás kockázatát.
Akkor most honnan is tudjuk, hogy elég-e nekünk amennyit alszunk?
Vannak emberek, akiknek elég az 5 óra felnőttkorban is, ők genetikusan keveset alvók, és vannak, a hétalvók, akiknek felnőttkorban is 10 óra alvás kell. Honnan tudjuk, hogy milyen az alvásunk? A válasz roppant egyszerű:
Onnan tudjuk, hogy milyenek a nappalaink.
Ha nappal kialvatlansági tüneteink vannak, akkor hiába alszunk 10 órát minden nap az az alvás nem jó, valami nem stimmel vele. Lehet, hogy időben hosszú, de az alvás minősége nem jó, mert 10 óra után is fáradtan és kialvatlanul lenni az nem normális, nem egészséges. Tehát érdemes egy hónap után felkeresni a háziorvosunkat, és utána egy alvásspecialistát és kideríteni, hogy mi lehet ennek az oka.
Mind a túl rövid mind a túl hosszú alvás összefügghet a betegségekkel és az egészség elvesztésével, a zsinórmérték az, hogy mennyire vagyok nappal kialvatlan, mennyire vannak nappali tüneteim. Egy dologra érdemes azonban odafigyelni: ha tartósan, hónapokig, évekig csak egy kicsit alszunk kevesebbet, mint amire valóban szükségünk van, a nappali kialvatlansági tünetek sem lesznek erősek. Azt gondolhatjuk ebből, hogy nekünk ennyi alvás elég is, hiszen azt a kis kialvatlanságot napról-napra kibírjuk.
Nos, hosszú távon ez a „krónikus enyhe alvásmegvonásnak” nevezett állapot is rombolja az egészségünket: legfőképpen hizlal, és aláássa a hangulatunkat.
Nem érdemes tehát az alvást más, fontosnak tűnő céloknak alárendelni, mert ez hosszabb távon veszélyezteti az egészséget.
