Dr. Kapitány-Fövény Máté klinikai szakpszichológus, adjunktussal egy olyan egyedülálló kezdeményezésről beszélgettünk, amelynek célja a prevenció és az eszköz, amelyet ehhez választottak sem hétköznapi.
Mesélj nekem a fiatalok számára készített szabadulószobáról? Mit tud ez a szoba? Hogyan képzeljük el?
A szoba neve Tudat-törő, ugyanis a játék lényege, hogy nagyjából 6-7 fős diákcsapatok belépnek egy fiktív szerhasználó tudatába, majd onnan kooperatív feladatok és logikai feladványok segítségével, számzáras lakatok kinyitásával kiszabadulnak. Szimbolikusan a függőségből való kiutat keresik. A működési elvét tekintve a Tudat-törő éppen olyan, mint a legtöbb szabadulószoba, céljait tekintve viszont prevenciós hatást fejt ki. Miközben a szobában tartózkodunk, időről-időre megszólal a narrátor (Kovács Krisztián színművész hangja), akinek a fejében, tudatában járunk épp. Egyre többet megtudunk róla, az életéről, arról, miért és hogyan csúszhatott bele vajon a függőségbe.
Mi hívta életre ezt a fajta prevenciót? Ez kiegészítő eszköz a beszélgetések mellett?
A Tudat-törő az OMIII – Nyírő Gyula Kórház és a XIII. Kerületi Prevenciós Központ közös projektje. Korábbi tapasztalataink (pl. VoltEgySzer prevenciós mobilalkalmazás) és mások kutatási eredményei alapján a játékosítás módszere kifejezetten hatékonyan alkalmazható a prevencióban, különösen az ilyen szempontból fokozottan érzékenynek nevezhető tizenévesek korosztályában. Olyan prevenciós programot akartunk létrehozni, ami szakít a merev, didaktikus, előadás formájában kivitelezett drogprevenciós hagyományokkal, és sokkal átélhetőbbé, izgalmasabbá teszi azt a folyamatot, ahogyan a diákok megismerik az addikciók hátterét, kockázatait. A célunk nem az elrettentés volt, hanem a témával kapcsolatos mélyebb beszélgetés játékos megalapozása. A Tudat-törő játék végén ugyanis, mikor a csapatok kijutnak a szobából, egy nagyjából 20-30 perces kiscsoportos beszélgetés zárja a programot, ahol bővebben kifejtésre kerülhetnek a szobában megszerzett élmények, tapasztalatok.
Van néhány alapszabály, amiből egy szülő kezdjen el gyanakodni, hogy valami baj van a gyerekkel, esetleg a kábítószerekhez fordul?
A számos lehetséges (sokszor egyén- és családfüggő) jel közül (pl. pupillaméret változása, növekvő ingerlékenység, tanulmányi teljesítmény hirtelen romlása, stb.) én a bezárkózás folyamatát emelném ki. Ez ugyanis nem csak a szerhasználatra, hanem a viselkedéses addikciókra is érvényes intő jel. Minél inkább bevonódom egy olyan tevékenységbe, amiről tudom, hogy tiltott vagy legalábbis a szülők/pedagógusok által elítélt viselkedés, annál inkább tabusítom azt, annál inkább rejtetté válik a magatartás. Ez a szenvedélybetegségek társadalmi megbélyegzésének sajnos egy rendkívül ártalmas következménye. Nehezen repeszthető burokba zárja a függőséggel küzdőt, és egyre inkább eltávolítja őt társas környezetétől. A Tudat-törő szabadulószoba ezért másodlagos célként érzékenyítést is végez a problémával kapcsolatban. Nem elrettenteni kell, mert az többnyire csak ellenállást vált ki, hanem megismertetni a probléma gyökerét.
Melyek a leggyakoribb okai annak, hogy egy fiatal függővé válik? Mikortól függő egy gyerek? Ezt időben mérjük? Az alkoholtól, játéktól, tabletezéstől, kábítószertől való függőség vajon ugyanaz a probléma?
A függőség kialakulásának nagyon fontos életkori ablaka a 14-18 éves kor közötti időszak. Egyrészt jellemzően ekkor történik meg az első kipróbálás, másrészt ebben az életkori periódusban még intenzíven zajlanak az idegrendszeri érés egyes folyamatai (pl. az idegsejtek nyúlványait védő velőshüvely kiépülése).
Ha valaki 14-18 éves kor között kezd el rendszeresen fogyasztani valamilyen pszichoaktív (vagyis az idegrendszer működését befolyásoló) szert, az nagyobb idegrendszeri károkat okoz, mint felnőttként (mondhatni kevésbé ”védettek” még az idegsejtek), illetve nagyobb arányban vezet függőséghez. Egy hosszútávú, longitudinális vizsgálat eredményei szerint minden egyes életév, ami kitolja az első szerhasználat kezdetét, ebben az időszakban 5%-al csökkenti a későbbi addikció kozkázatát. Függeni sok mindentől lehet. A modern kor vívmányai egyúttal a szenvedélybetegség lehetséges kiváltói is. Hemzsegnek körülöttünk azok az általunk előállított újabb és újabb szükségletek, amelyekre évezredeken át semmi szükségünk nem volt. Hogy mitől lesz valaki szenvedélybeteg, az megint számtalan kockázati tényező függvénye. Kiemelhetjük a probléma genetikai/neurobiológiai hátterét (pl. a középagyi jutalmazórendszer alulműködése, és így egy tartós hiányállapot vagy örömtelenség megtapasztalása), társadalmi tényezőit (pl. az impulzivitás irányába tartó társadalmi folyamatok: mindent megvehetsz, mindent azonnal megszerezhetsz, nem kell várnod, végignézheted egyben a sorozat teljes évadát, házhoz szállíttathatod az alkoholt, stb.), és azokat az egyéni jellemzőket (pl. szorongásos, depresszív tünetek, érzelemszabályozási nehézségek, indulatkezelési problémák, stb.), melyek a legtöbb függőség hátterében felfedezhetőek.
Ugyanakkor érdemes különbséget tenni addikció és addikció között. Más ártalmakat hordoz a túlzásba vitt okostelefonhasználat, mint például az alkoholfüggőség.
Miért van az, hogy a "tabletezést" nem tekintik a szülők olyan súlyos problémának, mintha mondjuk inna a gyerek? Ez törvényi szabályozás kérdése lehet szerinted?
Sok szülő problémának tartja a tabletezést is, persze jobban megijednek, ha a gyermekükről kiderül, hogy rendszeresen iszik. És van is különbség a két jelenség között. A tabletezés, és összességében a túlzott képernyőidő elsősorban a társas kapcsolatok és a tanulmányi teljesítmény rovására megy, illetve ezeken felül felborítja az egészséges alvás-ébrenlét ciklikus szabályozását (a monitorok által kibocsátott kék fény befolyásolja az alvást szabályozó agyi funkciók működését), ami hosszabb távon akár veszélyeztető kimerültséghez is vezethet. Ezek nagyon is jelentős problémák, akkor is, ha nem viszi el miattuk a gyereket a mentő a toxikológiára.
Törvényi szabályozással nem igazán tudunk érdemi változásokat előidézni. Ez az elmúlt évtizedek tapasztalatai alapján teljesen egyértelművé vált. Hiába tiltják be a drogokat, és hiába tiltják be az alkoholt (gondoljunk csak az amerikai és szovjet szesztilalom kudarcára), attól még nem szűnik meg a probléma, csak rejtetté válik.
Hogyan segíthetünk a tablet/internetfüggő gyerekeknek? Mikor kell szakembernek beavatkoznia?
Érdemes szakemberhez fordulni, ha tendenciózusan nő a napi képernyőidő, ha mindez érezhető változásokat idéz elő a gyermek/tizenéves napi ritmusában (pl. egyre később fekszik, egyre később kel), tanulmányi teljesítéményében, társas kapcsolataiban. Az online függőségek (pl. internet-, pornó-, online videójátékfüggőség) megvonási tünetekkel járó állapotok, csak ebben az esetben nem fizikai jellegűek a megvonások (tehát nem kézremegés, verejtékezés, hőhullám vagy hidegrázás a tünet). Megvonási tünet az ingerlékenység, az alvásprobléma, a szorongás is. Ezek intő jelek, amikre érdemes odafigyelni, és adott esetben addiktológus szakember segítségét kérni.
