A XX. század második felétől elmondható, hogy életmódunk alapvetően megváltozott. Az emberek többségének ezer felé kell szakadnia, lehetőség szerint három dolgot kellene megcsinálnunk azonnal és úgy érezzük, hogy soha nem érjük utol magunkat.
Ez férfiként és nőként egyaránt igaz, utóbbi esetben még hatványozottabban, hiszen a gyereknevelés és a számtalan otthoni teendő szintén ott van az ember fejében, amikor próbálja eltervezni a napját.
Mindannyian arra törekszünk, hogy olyan minőségi életet tudjunk kialakítani, amiben jól érezzük magunkat.
Vegyünk sorra néhány állítást és nézzék meg, hogy mennyire ismerős ez önöknek!
Előfordult már, hogy
- a figyelmük könnyen elterelődött?
- automatikusan cselekszenek és hirtelen azt sem tudják, hogy mit csinálnak?
- ha megkérdezik önöket, hogy mit ettek ebédre, akkor el kell gondolkozniuk, hogy ebédeltek-e egyáltalán?
Vagy igaz-e önökre az a mondat, hogy
Gyorsan összecsapom a tennivalókat anélkül, hogy igazán figyelnék rájuk.
Mindannyiunkkal előfordul az ilyesmi.
A XXI. században olyan információözönben élünk, hogy szinte alig fér el a fejünkben a sok tennivaló, és annyira sokfelé kell figyelnünk, hogy az szinte lehetetlenné teszi a koncentrálást.
Tulajdonképpen feltehetjük azt a kérdést, hogy hol is vagyunk valójában?
Ha tele vagyunk a problémáinkkal, az emlékeinkkel, vagy ha valami nehézségen jár a fejünk és hogyha hol a múlton, hol a jövőn gondolkozunk, akkor a jelennel veszítjük el a kapcsolatunkat.
Nagyon megszokott kép, hogy mindenkinek ott van a kezében a mobiltelefon és utazás közben is megpróbálja intézni az ügyeit vagy megpróbál kapcsolatot teremteni. Bátran állíthatjuk, hogy noha a testünk jelen van akkor, amikor valakivel beszélünk, de vajon a fejünk is ott van? Vajon tényleg lelkileg és érzelmileg is jelen tudunk lenni?
„Jelen lenni.” Ez a kulcsfogalom.
Nagyon sok helyen olvashatnak erről és ma már egyre közismertebb, hogy mennyire fontos az, hogy az adott pillanatban nemcsak testben, hanem lélekben, érzelmileg, és a figyelmünkkel is ott legyünk.
Önkéntelenül is rengeteg dolgon jár a fejünk és a sok gondolat miatt elkóborol a valóságból hol a múltba, hol a jövőbe és gyakran bizony álmodozáson is kaphatjuk magunkat.
Ennek az a következménye, hogy nem nagyon tudunk jelen lenni az adott pillanatban pedig ez az egyetlen idő, amikor tudunk szeretni, fejlődni és kapcsolatban lenni.
Gondoljunk csak bele, hogyha sétálunk a gyerekünkkel vagy az unokánkkal az utcán és közben a napi teendőkön gondolkozunk akkor arra nem jut időnk, amit a legjobban szeretnénk. Sétálni a gyerekünkkel vagy az unokánkkal.
Ez egy olyan általános jelenség, amivel mindannyian küzdünk, és az oka a minket elárasztó információáradat. Nem véletlen, hogy a nyelv öntudatlanul is a víz hasonlatát használja, hiszen a víz is elemi fontosságú a túlélésünk szempontjából, de hogyha vízözön, árvíz van akkor az bizony rettenetesen pusztító is tud lenni. Így kell elképzelnünk az információt is.
Szükségünk van rá, hogy tájékozódjunk. Nem is olyan régen, az ’50-es években még alapvető volt, hogy megszerezzék szüleink, nagyszüleink azokat az információkat, hogy hol lehet cipőt, banánt vagy narancsot venni. Ma ugyanígy élünk és gondolkozunk és az elménk folyton elkóborol a valóságból. Hogy ez ne történjen meg, ahhoz tudatosságra van szükség.
Ezt hívjuk tudatos jelenlétnek vagy angol kifejezéssel mindfulness-nek.
Mit is jelent a mindfulness?
Azt jelenti, hogy a minden pillanatban jelen lévő ítéletmentes tudatosságra törekszünk. A figyelem gyakorlálásnak egy olyan specifikus módjára, amely a jelen pillanatra vonatkozik és teljes mértékben mentes a cselekvéstől az ítélkezéstől és annyira nyitott amennyire csak lehetséges.
A módszer kidolgozója – Jon Kabat-Zinn – szerint nem szükséges hozzá spirituális hozzáállás, noha a buddhizmusban gyökerezik. Az ősi buddhista tanítások alapján tudjuk, hogy a belső figyelem elmélyíti a koncentrációt a meditáció irányába. Egy ősi iratról származó idézet szerint a belső figyelem állapotában a tanítvány elmerül a teste, érzései és gondolatai szemlélésében. Ezen keresztül a gyűlölet, a sajnálat , a szomorúság és a gyász eltűnik. Ahogyan ők fogalmaznak: elérik a Nirvánát. Európában nekünk nem feltétlenül az a célunk, hogy a Nirvánát elérjük, de arra viszont nagyonis szeretnénk törekedni, hogy valahogy ez a zaklatottság és ez a hajszoltság, ami kimozdít bennünket a belső békéből és a jelenlétből vissza tudjon billenni és meg tudjunk érkezni a jelenbe.
A keresztény hagyományban is nagyon erős a szemlélődés. Már a VI. századtól voltak olyan szerzetesrendek, ahol megjelenik a szemlélődés fontossága, ahol a tudatos jelenlét, meditáció tulajdonképpen a „self”-nek a teljes megélésére irányult az adott pillanatban.
Arról, hogyan kapcsolódik a tudatos jelenlét megélése a boldogsághoz Prof. Perczel-Forintos Dóra, Egyetemi tanár, klinikai szakpszichológus a Boldogság Világnapján elhangzó előadásában beszél majd. Erre ITT tudsz regisztrálni!
