Dr. Nagy Henriett, klinikai szakpszichológus, az ELTE PPK egyetemi adjunktusa. Nemrégiben megjelent könyve kapcsán arról beszélgettünk, hogy melyek a boldogságkeresés (tév)útjai és lehetnénk-e boldogabbak?
Évek óta végez pozitív pszichológiai témájú kutatásokat és klinikai praxisában alkalmazza is a pozitív pszichológia által propagált módszereket. Tényleg lehetnénk boldogabbak?
A pozitív pszichológia eredményei szerint igen, bizonyos mértékben. A kutatások azt mutatják, hogy 35-40%-ban a mentális jóllét rajtunk múlik, ilyen mértékben tudatosan tehetünk azért, hogy a jóllétszintünket növeljük, vagyis, hogy boldogabbak legyünk. Különösen a tavalyi események hívták fel a figyelmet arra, hogy milyen fontos, hogy odafigyeljünk a lelki egészségünk megóvására, amelyet a jelenlegi körülmények könnyen kikezdhetnek.
Egyre több embert visel meg mentálisan is a kialakult helyzet. Depresszió, tartós fásultság esetén is hatékonyak lehetnek a boldogságfokozó technikák?
Abszolút! A pozitív pszichológiai intervenciók az enyhe vagy mérsékelt szintű depresszióval küzdők esetében a leghatékonyabbak. Sajnos sok ember depressziós, ezért egyre nagyobb szükség van azokra a – pozitív pszichológia által fejlesztett – technikákra, amelyek akár otthon is végezhetőek és segíthetnek a boldogságszint növelésében. De az otthon végezhető módszerek csak egy része azoknak az intervencióknak, amelyeket a pozitív pszichológia javasol a mentális egészségünk megőrzése érdekében. Ezek a technikák csoportos tréningek és egyéni terápiák keretében is jól alkalmazhatók.
Természetesen az utóbbiak hatékonyabbak, mint az önsegítő gyakorlatok, mert például a terápiák keretében nemcsak a „hogyan?”-on, de a „miért?”-en is lehet dolgozni.
Fontos szerepet szánok a „Lehetnénk-e boldogabbak?” című könyvemben annak, hogy felhívjam a figyelmet arra, hogy számos olyan ember van, akinek félelmei vannak a boldogság megélésével vagy kifejezésével kapcsolatban.
De sokat írok arról is, hogy a személyiségnek milyen nagy szerepe van a jóllét alakulásában.
Az alapszemélyiség jellemzők mellett idetartozik, hogy valaki mennyire tud megbízni másokban. Fontos továbbá a valódi önbecsülés, ami nem igényel külső megerősítéseket, vagyis nem mások értékelésétől függ.
Boldogabb továbbá az az ember, aki ismeri és használja a személyes erősségeit, aki sokféle helyzetben képes flow élményt átélni, és aki tud másokra fókuszálni önmaga helyett.
Vagyis sokat tehetünk a boldogságunkért, ha fejlesztjük az önbecsülésünket és növeljük az önismeretünket az erősségeink felfedezésén keresztül. Ha valaki azt érzi, hogy „bágyadt”, motiválatlan, de nem érzi kifejezetten boldogtalannak magát, akkor akár az otthon végezhető nagyon egyszerű gyakorlatok is hatékonyak lehetnek.
Mennyi idő után hatnak ezek a boldogságfokozó gyakorlatok?
Már az otthon végezhető gyakorlatok hatékonysága is azonnal észlelhető, természetesen a terápiás módszerek eredményessége jelentősebb. Arra a kérdésre, hogy mennyire tartósak ezek a pozitív változások, még nem tudunk megbízható választ adni, a hosszútávú eredményességet vizsgáló kutatások hiánya miatt.
A pozitív pszichológia az „autentikus boldogság” fogalmát hangsúlyozza, amely nem egy irreálisan pozitív állapot, ehelyett a világ reális észlelésén alapul. És itt nagyon komoly hangsúly van a „reális”-on. Fontos, hogy ez nem valamilyen irreális boldogságérzet, amelyet nagy dolgokhoz vagy tökéletes körülményekhez kötünk, hanem olyan állapot, amelyhez hozzátartoznak a negatív érzések is. Kifejezetten akadályozza az autentikus boldogság megélését, ha valaki túlságosan törekszik a boldogságra, és nyomásként, elvárásként tekint rá, amit még teljesíteni kell sok más dolog mellett.
Ha túl nagy jelentőséget tulajdonítunk a boldogság keresésének, az nemhogy segíti, de aláássa a valódi boldogságérzetet.
Akkor egyfajta egészséges viszonyulás is szükséges a boldogsághoz.
Igen. Bármilyen furcsán is hangzik, vannak emberek, akik félnek a boldogságtól.
Előfordul, hogy valaki az alacsony önértékelésből származó okok miatt negatív érzéseket (pl. szégyen, bűntudat, nem érdemlem meg érzése) kapcsol a boldogsághoz.
De az is előfordulhat, hogy a boldogságtól való félelem hátterében az áll, hogy valaki gyermekkorában azt tanulta meg, hogyha kimutatja a pozitív érzéseit, azt, hogy jól érzi magát, akkor büntetést kap érte. Lehet, hogy többször elhangzott az a mondat, hogy „Ne keverje a munkát a játékkal!” vagy egyszerűen csak olyan családi környezetben nőtt fel, ahol nem lehetett kimutatni az érzéseket és amely azt közvetítette, hogy a pozitív dolgok felszínesek, komolytalanok és a negatív dolgok azok, amik igazán figyelmet érdemelnek, amelyek mélyek, és amelyeket komolyan kell venni.
Azonban nemcsak a boldogságtól, hanem a boldogtalanságtól is lehet félni, ezeket a félelmeket az alapozza meg, ha túl nagy jelentőséget tulajdonítunk bizonyos körülményeknek a boldogságérzetünk szempontjából.
Ezt kialakíthatja akár egy rosszul megválasztott, hozzánk nem jól illeszkedő boldogságfokozó gyakorlat is.
Például, ha valaki azt olvassa, hogy gyakrabban kellene hálát érezni, ahhoz, hogy boldogabb legyen, de neki ez a gyakorlat személyiségéből adódóan nem természetes, akkor kialakulhat nála egy félelem, hogy ő reménytelen eset, mert nem képes ennek a szokásnak a kialakítására. Pedig nyilvánvalóan erről szó sincs, csak ő máshogyan lehet boldogabb.
Akkor személyiségfüggőek a gyakorlatok is?
Mindenképpen. Nagyon fontos, hogy mindenkinek más módszer hatékony és ne akarjunk semmit magunkra erőltetni, és ne tulajdonítsunk túl jelentőséget a körülményeknek. Ha ezt tesszük elkezdhetünk félni a boldogtalanságtól.
Úgy gondolhatjuk, hogy nem lehetünk boldogok, mert nincs párkapcsolatunk vagy nincs gyerekünk, vagy mert dolgozni kell a megélhetésért, stb. Pedig a boldogság sokkal inkább hozzáállás kérdése.
Ezeket a boldogságfokozó technikákat mutatja be a könyvében?
Sok, egyszerű, otthon alkalmazható gyakorlat található a könyvben, de arra törekedtem, hogy ne egy sokadig „Hogyan csináld?” könyvet írjak. Ehelyett egy önismereti utazásra hívom az olvasót. A fejezetek végén található kérdéssekkel az a célom, hogy mindenki maga fedezze fel és értékelje a boldogsághoz való viszonyát. Részletesen bemutatom azokat a személyiségjellemzőket, amelyek számítanak a boldogság szempontjából, azért, hogy segítsem abban az olvasót, hogy felfedezze, melyek az ő erősségei. De arra is felhívom a figyelmet, hogy milyen fontos, hogy képesek legyünk másokra fókuszálni önmagunk helyett, mert a pozitív pszichológia szerint ez boldogság legfontosabb forrása.
