Hatalmas szakirodalma van az iskolai bántalmazásnak, a „bullyingnak”, de nem lehet róla eleget beszélni, hiszen csak a szülők és a pedagógusok együtt tudják megakadályozni, hogy egy-egy osztályközösségben, iskolában komoly károkat okozzon.
A másik gyerek verbális bántalmazása egyáltalán nem újkeletű dolog, tulajdonképpen mindig is jelen volt az iskolában. Sőt, az okai is nagyjából ugyanazok mint évtizedekkel ezelőtt.
Vagy az a baj a bántalmazottal, hogy nagyon okos és jó tanuló vagy éppen az ellenkezője, hogy nem teljesít megfelelően az iskolában. De tipikus zaklatás a másik testére tett sorozatos megjegyzés: valaki vagy túl kövér, vagy túl sovány, vagy túl konzervatívan, vagy túl kihívóan öltözik, netán szemüveges.
Kérdezhetnénk, hogy akkor mi itt a gond? Ez eddig is volt, ezután is lesz az iskolákban, és ennek az elviselése vagy éppen a harcolás ellene éppen úgy része a szocializációnak mint mondjuk a késsel-villával való evés elsajátítása.
Való igaz, hogy korábban is jelen volt a bullying, de nem öltött ilyen méreteket és akkor a gyerekek tanítás után hazamentek a családba, ahol jó esetben megbeszélték a problémákat, feltöltekeztek és így felvértezve tudtak visszamenni másnap az osztályba.
Most azonban egészen más a helyzet. Az iskolai bántalmazás nem marad az iskola falain belül, hanem az online térben tovább folytatódik, és az áldozatnak sehol sincsen nyugalma.
Az internetes zaklatás során is durva, bántó, negatív szavakat, üzeneteket küld a bántalmazó a bántalmazottnak, ezeket rendszeresen ismétli és mindezt a hatalma fitogtatásával éri el. A neten ráadásul gyakran úgy, hogy anonim módon, arctalanul tesz bántó megjegyzéseket különböző közösségi oldalakon, vagy egy általa készített előnytelen fotót, vagy általa készített bántó grafikát oszt meg a zaklatás elszenvedőjéről.
Ezért is különösen fontos hangsúlyozni, hogy a szülő és a pedagógus összefogására, egymás támogatására van szükség ahhoz, hogy a zaklatást meg lehessen állítani.
A zaklatás a hatalomról szól.
Arról, hogy a zaklató vagy - jellemzően – a zaklató csoport hatalmat gyakorol a gyengébb, az elnyomott felett. Mindig ismétlődő és mindig agresszív viselkedési forma. Dan Olweus, az idén szeptemberben elhunyt svéd-norvég pszichológus végezte el a ’70-es években az első, széles körű kutatást az iskolai zaklatással kapcsolatban és 1978-ban az USA-ban ő publikálta az első tanulmányt is erről az iskolai jelenségről.
Hogyan ismerheti fel egy pedagógus a bullyingot az osztályban?
A testi és lelki bántalmazás jellemzően nem a tanárok szeme előtt történik, így hosszú hetek, talán hónapok is eltelhetnek amíg a pedagógus észreveszi, hogy valami gond van. Például azon, hogy a korábban jókedvű, közlékeny, jó tanuló diák zárkózott, visszahúzódó lesz és nem egyszer a tanulmányi eredményében is romlás következik be. Hatalmas az iskola felelőssége abban, hogy ezek a bántalmazások napvilágra kerüljenek és a szülők bevonásával gátat lehessen szabni nekik.
Az Egyesül Államokban végzett felmérés szerint 100 középiskolai diákból 8 minden nap ki van téve iskolai zaklatásnak, 7 diákot hetente, 33 diákot pedig időről-időre zaklatnak az iskolában társai.
A kutatásról ITT olvashatsz részletesen.
Különösen a kamaszkor elején gyakori az a folyamat, amikor a „ha nem vagy velünk, akkor ellenünk vagy” elv érvényesül és a klikkesedés alapja, hogy minden tagnak ugyanazt kell csinálnia és ugyanúgy kell viselkedni. Így ha van egy erős, agresszióra hajlamos gyerek aki maga köré gyűjt néhány másikat, akkor ők igen gyorsan beállnak a sorba és maguk is agresszívvé, zaklatóvá válnak. A zaklató felismerésében és megfékezésében a pedagógusoknak nagyon komoly lehetőségeik és ennél fogva felelősségük is van. Ha az agresszív osztálytárs agresszióját nem sikerül kezelni, akkor számítani lehet arra, hogy egyre durvább formában jelenik majd meg az osztályközösségben.
A zaklató alapmozgatója a düh.
A kontrolálatlan düh, amit nem tud helyesen levezetni, nem tud tőle megszabadulni. A bántalmazók nagyon sokszor maguk is testileg vagy lelkileg bántalmazottak, érzelmi terrorban élnek és ezt a mintát hozzák magukkal a családból.
A nagyon korán elkezdett, kontroll nélküli videójátékok, amelyben az agresszív viselkedésért – például a másik megsemmisítése - jutalom jár tovább ronthatnak a helyzeten.
Mit tehet a pedagógus a bántalmazás ellen?
Mindenekelőtt nagyon fontos a folyamatos kapcsolattartás a diákokkal.
Hogyha az évek során bizalmi kapcsolat alakul ki pedagógus és diák között, akkor sokkal nagyobb eséllyel fordul segítségért a gyerek hozzá, ha agresszív viselkedést tapasztal.
Érdemes osztályfőnöki órákon külön kitérni az iskolai bántalmazásra, bemutatni ezt a jelenséget és elmondani mit tehet a diák, ha ilyesmit tapasztal. Az egyik legfontosabb tanács, hogy ne üljön fel a provokációnak! Próbáljon mindig csapatban, más diáktársaival együtt közlekedni a szünetben és délután az udvaron. Lehetőleg ne maradjon egyedül! Ha a zaklatásnak vannak látható nyomai (eltépett póló, eltört ceruza, kiszót tolltartó), akkor azokról készítsen fényképet és mutassa meg egy felnőttnek. Ha létezik a korábban említett bizalmi kapcsolat, és tudja, hogy ami vele történik az nem az ő szégyene, akkor a pedagógustól fog segítséget kérni.
Innen már elindulhat egy szülő-pedagógus-áldozat beszélgetés, amely véget vet a mérgező iskolai bullyingnak.
Mit ajánlunk ebben a témában olvasmányként?
Dan Olweus könyvét: Bullying at School: What We Know and What We Can Do
https://www.webmd.com/parenting/features/prevent-cyberbullying-and-school-bullying#1
https://www.unicef.org/end-violence/how-talk-your-children-about-bullying
