2. rész
Az első részt ITT találjátok!
Abban mindannyian egyetértünk, hogy az idő kerekét nem lehet visszaforgatni, a digitális világban nem mondhatjuk azt, hogy hipp-hopp eltűnnek a közösségi média platformok és újra postán küldött levelekkel tartjuk majd a kapcsolatot barátainkkal és messze élő családtagjainkkal. Ma egy átlagos tinédzser már nem hogy azt nem tudja, hogy mi lehet az a postai irányítószám, de sokan egy borítékot sem tudnak megcímezni. Viszont – még mielőtt keseregni kezdenénk az új nemzedék végső romlásán – néhány óra alatt megtanulnak egy videóvágó programot és jogtiszta zenékkel és képekkel készítenek egy videóklippet, amit fel is töltenek a youtube csatonájukra.
Hogyan csináljuk?
Szülőként az a feladatunk, hogy gyermekeinket digitális műveltséggel lássuk el, hogy elboldoguljanak abban a világban (is).
Tévedés azt hinni, hogy mivel mi úgysem vagyunk képben azokon a felületeken, ezért úgysem tudunk segíteni az azokon való eligazodásban.
A digitális műveltség - csakúgy, mint minden más műveltség – egy eszköztár, egy gondolkodásmód átadása.
Nem kell nekünk ismerni a Pinterest működését vagy valamely közösségben játszható számítógépes játék mögötti chat-ablakok szabályzatát, hogy a gyerekünket felvértezzük azzal a tudással, amivel ezeken a helyeken is biztonságosan és bátran közlekedhet. Ha már ennél a hasonlítnál tartunk, akkor tanítsuk meg nagyon jól vezetni és valószínűleg megtalálja a helyes manőverezési megoldást egy jeges hegyi úton éppen úgy, mintha hirtelen eléugrik egy őzike.
Miért hasznos?
Tudnunk kell és gyermekünket is biztosítani kell róla, hogy a közösségi platformok az élet számos területén nagyon hasznosak.
Segíti a tanulást, az ismeretek megszerzését, az osztálytársakkal megoszthatóvá válnak a házi – és órai feladatok, a tanárok közvetlenül tudnak üzenni a diákoknak. Segíti a kreativitás fejlesztését. Szülőként leginkább úgy lehet elképzelni, mint egy nagy közös tudásmegosztást, ahova mindenki bedobálhatja az ötleteit és azok a fiatalok, akik valamilyen közös pont vagy pontok alapján tudnak kapcsolódni, egymásra találhatnak egy-egy projekt erejéig. Bármennyire is furcsa, de a digitális platformok helyes használata a mentális egészséget és a jóllétet is segíti, hiszen akár mindennapossá teszi a családdal és a barátokkal való kapcsolattartást, és erősíti benne az összetartozás, a valahova tartozás érzését.
Mik a kockázatok?
Ha elismertük és megbeszéltük gyermekünkkel, hogy milyen előnyei vannak a közösségi médiahasználatnak, és már tudja, hogy nem ellenségként tekintünk ezekre a felületekre, akkor rátérhetünk annak megbeszélésére, hogy melyek lehetnek a kockázatai.
Ahogyan a gyógyszerek esetében is meg kell kérdezni a kockázatok tekintetében a gyógyszerészt, így érdemes most a szülőkhöz mint szakértőkhöz fordulni.
Digitális lábnyom. Mi a csuda az?
Kezdjük vele a beszélgetést azzal, hogy elmagyarázzuk, megmutatjuk mi is az ő digitális lábnyoma jelenleg és mit szeretne, ha mi lenne a jövőben? A legtöbbünknek van digitális lábnyoma, amiből egy kevésbé hozzáértő is pontos profilt készít néhány kattintással. Mondjuk el gyermekünknek, hogy egyáltalán nem mindegy, hogy mit sugall majd az a profil. Fontos, hogy ne azzal kezdjük, hogy egy konkrét felületről beszélünk, mert néhány másodperc alatt fogja lesöpörni az érveinket azzal, hogy ő sokkal jobban ismeri az Instagramot vagy a Facebook-ot vagy a Pinterestet, pláne a TikTok-ot mint mi. És ebben igaza lesz. Nekünk nem az a feladatunk, hogy a konkrét felületről beszélgessünk, hanem az, hogy általában mutassuk meg, mire kell figyelni, ha bármilyen közösségi médiafelületetet használ. Figyelmeztessük, hogy figyeljen oda kiemelten ha a felületen gonosz, agresszív, erőszakos, vagy szexuális jellegű megjegyzések, képek jelennek meg. Soha ne töltsön fel se magáról, se másokról olyan tartalmat, amely kínos, vagy provokatív és ne is fogyasszon ilyen tartalmat!
Soha ne ossza meg a személyes adatait idegenekkel, de a legjobb ha senkivel sem oszt meg olyan adatokat, mint a születési idő, helyszín, lakcím.
Néhány szó az internetes zaklatásról
Természetesen nem lehet elég sokat beszélni az internetes zaklatásról, amelynek nem szabad teret engedni. Ez valójában az egyik legkomolyabb probléma jelenleg, amelynek a megoldása a digitális világon kívül keresendő.
Egy olyan gyereket, akinek helyes az önértékelése, az önbecsülése és önbizalma, és ismeri a zaklatás mibenlétét, azt, hogy kik a zaklatók, miért teszik és hogyan lehet csírájában elfojtani ezt a tevékenységet azt a gyerek sokkal nehezebben lesz zaklatás áldozata mint az, aki egyébként is tele van bizonytalansággal önmagát és a világot illetően és nincs egy biztos családi hátországa, ahova visszavonulhat a zaklatók elöl.
Bulifotók posztolása
Ha a gyermeked abba a korba lép, amikor visszavonhatatlanul elkezdődik a bulibajárás, akkor beszéljétek meg a bulifotók posztolásának szabályait. Persze lehetőleg ne úgy, hogy te mondod meg, hogy mik a szabályok, mert egy tinédszer esetében ez meglehetősen komoly eredménytelenséggel fenyeget. Mondja el, hogy ő mit gondol és mondd el te, hogy mik annak a kockázatai, majd jussatok közös nevezőre. Még az is lehet, hogy nem is lesznek olyan messze az elképzeléseitek!
Fontos, hogy a bulifotókat senki se tegye közzé a másik engedélye nélkül! Van egy régi hajós mondás: „Ami a hajón történik, az a hajón marad.” Legyen ez így a bulikkal is! Nem lehet a másikról fotót készíteni majd azt megosztani másokkal az engedélye nélkül. Egy rosszul sikerült, vagy félreérthető bulifotó évekre képes tönkretenni egy tinédzser életét.
Tanítsd meg gyermekednek, hogyan kezelje a saját digitális lábnyomát!
Ha posztol, megoszt, tag-el vagy csak like-ol valamit, gondolkozzon el azon, szeretné-e, ha ez a tevékenység része lenne a digitális lábnyomának. Önazonos azzal a poszttal vagy like-al vagy megosztással? Ha igen, akkor mehet! De ha egy kicsit is bizonytalan ebben, akkor hagyja a csudába! Lesz még más poszt-ötlete is.
Folytatjuk...
